2013. nov.
01
01
Kategória: Háttérhatalom - Közzétette: fulldragon
szerző: Aljona Rakityina
Miután Edward Snowden leleplezte a Prism amerikai kormányzati hírszerzési programot, úgy tűnt, hogy a világ nem hisz többé a „magánélet sérthetetlenségében”. De úgy tűnik, bennünket nem érdekel, hogy a Nagy Testvérünk 24 órán át figyelemmel kíséri minden lépésünket. Éppen ellenkezőleg, ez jól esik nekünk. Az Oroszország Hangja és Irina Lukjanova pszichológus meg próbálta érteni ezt a társadalmi jelenséget:
Az emberek megszokták, hogy az elmúlt években, a szó szoros értelmében „üvegfalak” mögött élnek. Az állampolgárok többségének magánélete maximálisan átlátszó lett. Számukra ez már nem személyes, külön terület, hanem az, amit lehet és kell is közszemlére tenni.
A modern társadalom rendkívül nagy mértékben függ a közösségi hálózatoktól és az internettől. A statisztikák szerint a világhálózat felhasználóinak 98 százaléka naponta legalább 15 percet szentel neki. Ha viszont a fiatalokat vesszük, azok nem perceket, hanem órákat töltenek a hálózatban.
Egy orosz kutatócsoport nem olyan régen érdekes kísérlet végzett, amelyben 13-17 éves tinédzserek, 22-30 éves fiatalok és 32-45 éves felnőtt felhasználók vettek részt. Arra kérték őket, három napig ne használják a számítógépet, és ne böngésszenek az interneten. Riasztó volt az eredmény: a legfiatalabb csoportban már az első napon mindenki megsértette a szabályt. A középső csoportban a résztvevők csak 30 %-a volt képes lemondani az internetről három napra. A legjobb eredményt az idősebb csoport mutatta: több mint 75 százalékuk teljesítette a feladatot.
Ezek szerint, minél hamarabb elkezdik el az emberek internetes tevékenységüket, minél hamarabb átviszik saját közösségi életüket a virtuális valóságba, annál nehezebben mondanak le az internetről – mondja Irina Lukjanova:
Sokan csak a közösségi hálózatokban építik saját világukat. A valós világban csak azért csinálnak fényképeket saját magukról, hogy pár perc múlva feltehessék azt a webre, és hogy kommentárt kaphassanak róla. Függőség az internettől, és a „láthatatlan” többség véleményétől nagyon gyakori probléma manapság. Különösen igaz ez a fiatalabb generáció vonatkozásában. Ezért a szülőknek segíteniük kell, hogy a gyermek megszokja a virtuális térben folytatott tevékenységet, meg kell tanítaniuk a gyereket ellenőrizni az időt, amelyet az interneten tölt, és meg kell magyarázniuk, mennyire célszerű egy-egy információ közlése.
Az internet egy újfajta kábítószer. És még az sem különösen érdekel bennünket, ha a Nagy Testvér kémkedik utánunk. Elvégre kevesen vannak olyanok, akik hajlandók lemondani a hatalmas hálózat használatáról. Hiszen az információ titokban tartásáról szóló szerződés elolvasása után mindannyian bejelöltük a mezőt, amelyre rá van írva, hogy „Elfogadom”.
forrás:/ruvr.ru/
Miután Edward Snowden leleplezte a Prism amerikai kormányzati hírszerzési programot, úgy tűnt, hogy a világ nem hisz többé a „magánélet sérthetetlenségében”. De úgy tűnik, bennünket nem érdekel, hogy a Nagy Testvérünk 24 órán át figyelemmel kíséri minden lépésünket. Éppen ellenkezőleg, ez jól esik nekünk. Az Oroszország Hangja és Irina Lukjanova pszichológus meg próbálta érteni ezt a társadalmi jelenséget:
Az emberek megszokták, hogy az elmúlt években, a szó szoros értelmében „üvegfalak” mögött élnek. Az állampolgárok többségének magánélete maximálisan átlátszó lett. Számukra ez már nem személyes, külön terület, hanem az, amit lehet és kell is közszemlére tenni.

Egy orosz kutatócsoport nem olyan régen érdekes kísérlet végzett, amelyben 13-17 éves tinédzserek, 22-30 éves fiatalok és 32-45 éves felnőtt felhasználók vettek részt. Arra kérték őket, három napig ne használják a számítógépet, és ne böngésszenek az interneten. Riasztó volt az eredmény: a legfiatalabb csoportban már az első napon mindenki megsértette a szabályt. A középső csoportban a résztvevők csak 30 %-a volt képes lemondani az internetről három napra. A legjobb eredményt az idősebb csoport mutatta: több mint 75 százalékuk teljesítette a feladatot.
Ezek szerint, minél hamarabb elkezdik el az emberek internetes tevékenységüket, minél hamarabb átviszik saját közösségi életüket a virtuális valóságba, annál nehezebben mondanak le az internetről – mondja Irina Lukjanova:
Sokan csak a közösségi hálózatokban építik saját világukat. A valós világban csak azért csinálnak fényképeket saját magukról, hogy pár perc múlva feltehessék azt a webre, és hogy kommentárt kaphassanak róla. Függőség az internettől, és a „láthatatlan” többség véleményétől nagyon gyakori probléma manapság. Különösen igaz ez a fiatalabb generáció vonatkozásában. Ezért a szülőknek segíteniük kell, hogy a gyermek megszokja a virtuális térben folytatott tevékenységet, meg kell tanítaniuk a gyereket ellenőrizni az időt, amelyet az interneten tölt, és meg kell magyarázniuk, mennyire célszerű egy-egy információ közlése.
Az internet egy újfajta kábítószer. És még az sem különösen érdekel bennünket, ha a Nagy Testvér kémkedik utánunk. Elvégre kevesen vannak olyanok, akik hajlandók lemondani a hatalmas hálózat használatáról. Hiszen az információ titokban tartásáról szóló szerződés elolvasása után mindannyian bejelöltük a mezőt, amelyre rá van írva, hogy „Elfogadom”.
forrás:/ruvr.ru/