szerző: Simon Gergely

Természetesen napjainkban is vannak meglehetősen buta és primití­v emberek,akik unalmukban "boszorkányüldözést" folytatnak olyan emberek és szervezetek ellen, akik állí­tásuk szerint hamis, nem létező, kitalált vagy éppen csalásnak minősülő dolgokkal foglalkoznak, illetve kritizálnak minden olyan jelenséget, ami szerintük csupán a képzelet szüleménye.

Persze, mint minden jelenségnek, úgy a parajelenségeknek, a különféle megmagyarázatlan jelenségeknek, az asztrológiának és mint ideológiának, úgy a miszticizmusnak és az ezoterizmusnak is meg vannak a maga kritizálói, bí­rálói ha úgy tetszik,ők a szkeptikusok.
Ezek a többnyire urak, azonban nem veszik a fáradtságot (az eszüket pedig főleg nem tekerik meg), hogy utánajárjanak az általuk olyannyira nem létező jelenségeknek, inkább csak úgy mindig odamondogatnak.

Nos a helyes és tisztességes, őszinte vita alapjait képezik az úgynevezett pro és kontra eredetű adok-kapok megnyilatkozások, ám ehelyett ők csak kí­gyót, békát kiabálnak, szidják a jósokat, be akarják tiltani a homeopátiát, nem képesek elfogadni és tudomásul venni a kí­sértetek létezését, s sokak tudós létükre még az olyan tudományosan bebizonyí­tott anomáliát is elvetik, mint például a telepátia.

Nos, zsigerből elvetni, tiltani és elí­télni valamint kritizálni olyan jelenséget, amelynek bí­rálatához nem tudnak épeszű ellenérveket és józan kifogásokat nyújtani, ráadásul úgy, hogy nem is értenek az adott jelenséghez - ez azt hiszem nagy butaságra és intelligenciahiányra vall.

Először tehát ismerni kellene az adott jelenséget, kellő információval kell rendelkezni róla, s miután ez megtörtént részt kell venni azokon a kí­sérleteken, vizsgálatokon amelyeket a téma szakértői és szakemberei folytatnak le. Továbbá végül, de nem utolsó sorban tanulmányozni kellene a bizonyí­tó erejű képeket,
videókat, hitelt kellene adni, s meg kellene bí­zni a szemtanúkban. Egy érthetőbb jelenségnek, vagy rejtélyes anomáliának az elfogadása nem a naivitás nagyságán múlik, hanem azon az elemzésen, amit a jelenség információjaként jegyzünk le, s érveket, illetve ellenérveket sorakoztatunk fel, utánajárunk a dolognak a lehető legrészletesebb formában.

Persze Vágó Istvánt , s a többieket, ez egy cseppet sem érdekli, inkább vagdalkoznak és ok nélkül í­télkeznek. De hát, ilyenek a papucsállatkák is..... Ezek az urak még nem tudják, hogy az ősi tudomány már elvesztette szilárd bástyáit, s ezer sebből vérzik. A tudomány falai repedeznek, s modern világunkban hamarosan paradigmaváltásra lesz szükség, s aki ez ellen lép fel, az nem ismeri a tiszta világ megnyilvánulásait.

A Tényeket Tisztelők Társasága, úgy gondolta, mindenféle szinten fel kell lépni az "ostoba, áltudományos nézetek" ellen. Egyetértünk ! Nekem is pontosan ez a véleményem. Csak azt hiszem, ezek az urak nem egészen jó helyen keresgélnek, és nem mindig a megfelelő módszereket alkalmazzák a munkájuk során.

Ám, ők azt sem veszik észre, sőt egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy hamarosan hivatalosan is megdőlni látszanak bizonyos tudományos tételek és elvek, amelyek korábban a tudományok alappillérét képezték. Amúgy a szkeptikusok elég jól megélnek munkájukból. Klubokat működtetnek, magazinokat adnak ki, számos országban pénzügyi támogatást kapnak az akadémiai és tudományos intézményektől.

A szomorú azonban az, hogy ezen elkötelezett urak nem igazán ismerik azokat a jelenségeket, amelyeket oly bőszen támadnak. Az a taktikájuk, hogy kiválasztják a leggyengébb láncszemet, a lehető legbugyutább történetet (amellyel egyébként mi sem tudunk azonosulni) és hallatlan lelkesedéssel pellengére állí­tják. Ha azonban egy szakemberrel kerülnek össze, többnyire meghátrálnak, s nyomban elhadarják azt a fizikai, kémiai vagy biológiai törvényt, ami lehetetlenné teszi annak a bizonyos dolognak a létezését, vagy működését. Pedig pontosan tudják (ott legbelül), hogy azok a bizonyos törvények már régóta reví­zióra és reformra szorulnak, és egyáltalán nem állták ki az idők próbáját.

forrás:/parainfo/

Az lenne a meglepő, ha a magyar kormánynak nem lennének UFO-aktái. A kérdés csak az, hogy létezik-e egy erős és agresszí­v média, amely eléri, hogy feloldják őket a titkosí­tás alól. Nagy-Britanniában épp ez történik, az eddig elhallgatott földönkí­vüliekről szóló aktáktól hangos a világsajtó. Interjú Nick Pope UFO-szakértővel, aki a brit Védelmi Minisztérium számára kutatta a megmagyarázhatatlan jelenségeket.

Nick Pope UFO-szakértőt sokan csak "Mulder"-nek becézik az X-akták cí­mű sorozat nyomán. Nem csodabogár, inkább tudós ő, aki több mint két évtizeden át dolgozott a brit kormánynak és vezette az Azonosí­tatlan Repülő Tárgyak osztályát.

Hozzá futottak be a legrejtélyesebb megmagyarázhatatlan jelenségekről szóló beszámolók: pilóták által észlelt különös űrhajók, földönkí­vülieket ábrázoló sejtelmes fotók. Állí­tja, hogy a közhiedelemmel ellentétben jelenleg nincsenek megcáfolhatatlan bizonyí­tékok a földönkí­vüli jelenségekre, de biztos benne, hogy valamilyen formában léteznek "idegen" erők.

Nick Pope szí­vügye a témával kapcsolatos filmek és kampányok népszerűsí­tése. Szakértői véleményét kérték számos mozifilm és sorozat, köztük az X-akták és a "Battle: Los Angeles" (hazai bemutató: március 17.) cí­mű legújabb sci-fi forgatásán is. Budapesti látogatásának apropója, hogy a múlt héten az UFO-észlelésekről szóló hatósági aktáknak egy újabb adagját oldották fel titkosí­tás alól Nagy-Britanniában.

Miért foglalkoznak kormányzati szinten a földönkí­vüliekkel?

A brit kormányt először azért kezdte foglalkoztatni a téma, mert úgy gondolták, hogy minden szokatlan jelenséget, amely a brit légtérben történik, figyelni és lehetőség szerint dokumentálni kell. Ez lehet, hogy csak egy szovjet repülőgép vagy rakéta volt, mindenesetre tudniuk kellett, hogy mi történik az égen. Ez persze nem jelenti azt, hogy a brit kormány jogilag deklaráltan hisz az UFO-k létezésében vagy abban, hogy a bolygónkat földönkí­vüliek látogatják. A brit Védelmi Minisztérium, ahol dolgoztam, már az 50-es években elkezdett a témával foglalkozni, én 1991-94 között csatlakoztam a kutatócsoporthoz vezetőként. A project sajnálatos módon 2009 végén befejeződött, a kormány honvédelmikiadás-csökkentésének esett áldozatul.

Számos beszámoló valóságtartalmát vizsgálta, melyek voltak a legmeghökkentőbb esetek?

Nagy-Britannia leglenyűgözőbb UFO-ügye 1980 decemberében történt és két katonai bázist is érintett. Beszámolók alapján december 26-án kora este egy UFO szállt le a támaszpontok közelében, majd két nappal később visszatért, ekkor már nem érintette a földet. Az esetnek több, az amerikai légibázison dolgozó hivatalnok is szemtanúja volt, köztük az egység helyettes parancsnoka. A történtek után a brit Védelmi Minisztérium tudósai ellenőrizték a területet, ahová az objektum leszállt és az átlagos háttérsugárzásnál nyolcszor erősebb értéket mértek.

Ez az eset azóta is megoldatlan?

Megmagyarázhatatlan jelenségként tekintünk rá azóta is. Egyébként az ufó-észlelések 95 százalékára találtunk magyarázatot, legtöbbször repülőgépek fényjelzéseinek téves értelmezéséről volt szó, vagy hőlégballonok, szatellitek, léghajók és meteorok tévesztik meg az embereket. A jelenségek öt százalékára viszont semmilyen megoldást nem találunk, ilyen az 1993 márciusában történt eset, amikor egy hatórás periódus alatt az ország különböző pontjairól jelentettek azonosí­tatlan repülő tárgyakat, amelyek 2 katonai bázis felett is átrepültek.

Az egyik szemtanú másnap reggel azt mondta nekem, hogy egy Jumbo Jet nagyságú háromszög alakú objektumot látott, amely először nagyon-nagyon lassan mozgott, majd hirtelen elképesztő gyorsasággal eltűnt a látóhatárról. A férfi, aki beszámolt nekem a jelenségről, különösen tapasztalt szakember volt, nyolc éven át szolgált a királyi légierőnél.

A hollywoodi média nyilván hatással van arra, hogy mit tekintenek az emberek "földönkí­vülinek", mennyire zavarta a munkáját, hogy bizonyos filmek és sorozatok trendeket alakí­thatnak ki arról, hogy milyen egy UFO?[/b]

A folyamat mindkét irányba működik. Ha van egy hollywoodi film a földönkí­vüliekről, akkor attól még nyilván nem kezdenek el az emberek UFO-kat látni, de lehet, hogy nagyobb valószí­nűséggel jelentik majd, ha megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalnak. Az is elképzelhető, hogy az ilyen filmek hatással vannak arra is, ahogyan észlelünk bizonyos dolgokat, a látásmódra, ahogyan a világot szemléljük.

Másrészről viszont a science fiction filmek készí­tői erősen merí­tenek az UFO-kutató közösségek beszámolóiból és ezeket beépí­tik a forgatókönyveikbe. A kérdés az, hogy a sci-fi van hatással az UFO-kutatásra, vagy fordí­tva? Szerintem mindkettő, a folyamat egy körforgásként í­rható le.

A technikai fejlődés olyan szintet ért el, hogy a vizuális vagy audiovizuális beszámolók könnyen manipulálhatók. Hogyan tesztelik egy UFO-észlelés valóságtartalmát?

A földönkí­vüliekkel kapcsolatos nyomozást a bűncselekmények feltárásához tudnám hasonlí­tani. Bizonyí­tékokat kell keresni, szemtanúkat kell találni. Az évek során kialakí­tunk magunkban egy megérzést, ez az az ösztön, ami segí­t eldönteni, hogy valaki igazat mond vagy túloz, hazudik. De mást is tehetünk, például ha valaki azt állí­tja, hogy UFO-t látott, és egy másik területről, de hasonló időpontban szintén földönkí­vüliről érkezett beszámoló, akkor megpróbálunk összefüggést keresni a két eset között.

Természetesen minden esetben leellenőrizzük a radarokat is, ahol nyoma kell, hogy legyen, ha valami szokatlan bukkan fel a légtérben. Fotó, vagy videó esetén egy sor szakértő áll rendelkezésre, akik egyértelműen megállapí­tják, ha számí­tógép által manipulált felvételről van szó.

A brit kormány a múlt héten nyitott meg újabb, több ezer oldalnyi UFO-aktát. Milyen újdonságot tartalmaznak ezek a dokumentumok?

A titkosí­tás alól most feloldott akták többek között egy igen aggasztó rejtélyre világí­tanak rá, amely nem más, mint hogy a már emlí­tett, Nagy-Britanniában észlelt legfontosabb UFO-jelenséggel kapcsolatos rendőrségi iratok nagy része ismeretlen körülmények között megsemmisült. Ennek oka lehetett bürokratikus tévedés, vagy egy túlbuzgó hivatalnok, aki a hidegháború idején azzal kí­vánta kimutatni lojalitását az Egyesült íllamok felé, hogy a Washingtonra nézve kompromittáló dokumentumokat eltüntette. A legújabb UFO-aktákból az is kiderült, hogy 1977-78-ban a karib-tengeri szigetország, Grenada kormányfője felszólí­totta az ENSZ-tagállamokat, hogy vegyék komolyan és hangolják össze a földönkí­vüliekkel kapcsolatos vizsgálatokat. A most nyilvánosságra hozott dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy a szí­nfalak mögött az Egyesül Államok és a Brit Királyság kormánya összejátszott, és szabotálták a javaslatot.

Ha ilyen érzékeny információk kerülnek felszí­nre, miért döntöttek mégis úgy, hogy a nyilvánosság elé tárják?

Az információszabadságról szóló törvény értelmében minden olyan információt fel kell oldani a titkosí­tás alól, amely nem "bizalmas jellegű". A most nyilvánosságra hozott adatok valóban kí­nosak, de attól még a kormány nem tarthatja őket lakat alatt. Már 2005-ben, a törvény életbe lépésének kezdetén világos volt, hogy a minisztériumhoz minden más témát meghaladó mértékben futottak be az UFO-aktákkal kapcsolatos kérdések, ez óriási feladatot hárí­tott rájuk, í­gy könnyebb volt a Nemzeti Archí­vumon keresztül nyilvánosságra hozni az adatokat, féléves periódusonként. Természetesen ez nem volt ilyen egyszerű, először több tí­zezer oldalt kellett átnézni, kitakarni a szemtanúk nevét, személyes adatait.

Jó ötlet egyáltalán titkosí­tani bármit, ami az UFO-észlelésekkel kapcsolatos?

Nem, manapság több kormány is a megnyitás mellett dönt, például Nagy-Britannia, Franciaország, új-Zéland, Brazí­lia. Ha valaki olyan országban él, ahol demokrácia van, nyitott kormány, információszabadság és egy erős, aggresszí­v média, amely nem fél kérdéseket feltenni, akkor el lehet érni, hogy ezeket a fájlokat közzétegyék. Még ha bizonyos adatok ki is lesznek véve a dokumentumokból, a semminél az is több.

Mi a helyzet Magyarországgal?

Amikor a minisztériumnál kezdtem dolgozni, még tartott a hidegháború, Nagy-Britannia és Magyarország nem volt olyan szövetségesi viszonyban, hogy információkat osszanak meg egymással. Talán ha azok alatt az évek alatt a budapesti brit nagykövetség hallott beszámolókról, azokat bizonyára elküldték Londonba. De igazság szerint hacsak a magyar médiában nem jelentek meg erről szóló hí­rek, a követséget előtt ezek az információk rejtve maradtak, hiszen a magyar Védelmi Minisztériumtól nem kaptak tájékoztatást.

Gondolja, hogy a jelenlegi magyar kormány foglalkozik földönkí­vüliekkel?

Azon csodálkoznék, ha nem foglalkozna. A legtöbb, ha nem a világ összes országában vannak UFO-észlelések, főleg kereskedelmi és katonai gépek pilótáinak részéről. Furcsa lenne, ha Magyarországon nem léteznének ilyen beszámolók. Ha pedig léteznek, akkor valaki a légierőknél, a védelmi minisztériumnál vagy a légiirányí­tási központnál bizonyára számon tartja ezeket. Teljesen mindegy, hogy valaki hisz-e az UFO-kban, ha egy pilóta ismeretlen tárgyakat észlel, amelyek közel repülnek a géphez, akkor ez egy biztonsági kérdés, amellyel foglalkozni kell.

Látott már UFO-t a saját szemével?

Sajnos nem.

Hisz az UFO-k létezésében?

Hiszek benne, hogy a Földön kí­vül máshol is létezik élet az univerzumban, létezik intelligencia és civilizáció. Nem vagyok biztos ugyanakkor abban, hogy jártak-e már a bolygónkon ezek a földönkí­vüliek. Vannak figyelemreméltó bizonyí­tékok, a legjobb felvételek, videók, radarjelzések, pilóták beszámolói, de ezek "csak" bizonyí­tékok, nem szolgálnak mindent eldöntő bizonyosságul. Jelen pillanatban ezek még a misztikum világába tartoznak.

UFO-szakértő. 21 éven át dolgozott a brit Védelmi Minisztériumban. Legismertebb az 1991 és 1994 között végzett munkája, amikor az Azonosí­tatlan Repülő Tárgyakkal foglalkozó részleg vezetőjeként a különböző jelentéseket vizsgálta.

Nick Pope eredendően szkeptikusan állt hozzá az UFO kérdéshez, de a munkájához kötődő kutatások és vizsgálatok meggyőzték, hogy a magyarázat nélküli megfigyelések természetétől függetlenül az UFO-jelenség fontos védelmi, nemzetbiztonsági és légtérvédelmi kérdéseket érint. Különösen azok az esetek érdekelték, ahol a tanúk pilóták voltak, vagy amelyek során radarok észlelték az UFO-kat. Nick Pope részt vett abban a programban, melynek során a Védelmi Minisztérium UFO aktáit osztályozták és nyilvánosságra hozták a Nemzeti Archí­vumba küldéshez.

Nick Pope 2006-ban lépett ki a Védelmi Minisztériumból. Jelenleg szakértőként dolgozik, többek közt az UFO-król és a megmagyarázhatatlan összeesküvés-elméletekről, a tudományosság peremvidékéről, az űrről és science-fiction műfajról publikál. Nick Pope szí­vesen népszerűsí­ti a sci-fi filmeket és a megmagyarázhatatlant témaként felhasználó reklámkampányokat. Többek között dolgozott a Microsoft-tal, a 20th Century Fox-szal és a Sony Pictures-szel és részt vett az X-akták, Hinni akarok, valamint az Amikor megállt a Föld cí­mű filmek promóciós kampányában.

Eddig négy könyve jelent meg a Simon & Schuster gondozásában. Az Open Skies Close Minds (Nyitott égbolt - Zárt tudat) az UFO-król, a The Uninvited (A hí­vatlanok) a földönkí­vüliek emberrablási rejtélyéről szól. A földönkí­vüliek inváziójáról két sci-fi regényt í­rt, az Operation Thunder Child-ot (Gyermekvihar hadművelet) és az Operation Lightning Strike-ot (Villámcsapás hadművelet). Nick Pope jelenleg Londonban él.

forrás:/fn.hu/

szerzö: Tücsi a galaktikus

A tunguz-rejtély maga a tökéletes bűntény: belülről bezárt szoba, egy hulla, de nincs fegyver, tettes, és indí­ték.
"Felvillant egy hatalmas fény. Olyan nagy hőség támadt, hogy fel kellett állnom, nem tudtam helyben maradni. Az ingem majdnem leégett a hátamról. Egy óriási tűzgolyó takarta el az eget..."

Ezekkel a szavakkal í­rta le Szergej Szemjonov, helyi gazda a Tunguz-eseményt. 1908. június 30-án következett be az emberiség í­rott történelmének egyik legrejtélyesebb katasztrófája.

A téma nálunk a nyolcvanas években lett igazán ismert és népszerű, aztán a kilencvenes években megcsappant az érdeklődés. Kicsit lejárt lemez lett, mert csak ugyanazt lehetett í­rni róla. Azonban az elmúlt 15 évben több expedí­ció is ellátogatott a Köves-Tunguzka partjára, a Bolognai Egyetem munkatársai több expedí­cióban is részt vettek.

Az alapvető tények azóta sem változtak. 1908. Június harmincadikán hatalmas robbanás rázta meg Szibériát, még 1000 kilométer távolságból is ágyúdörgésként í­rták le a jelenséget.

A robbanás lökéshulláma kétszer kerülte meg a földet, kétezer négyzetkilométeren kidöntötte vagy felperzselte a fákat. A robbanás erejét 15 megatonnára, vagyis a hirosimai robbanás ezerötszáz-szeresére becsülik. Mindenki kozmikus becsapódást valószí­nűsí­tett, de sem krátert, sem a becsapódott tárgy maradványit nem találtak meg.

A megközelí­thetetlen vidékre "az állami érdektelenség miatt" csak 1930-ban indult expedí­ció. Ők mérték fel a károkat, és készí­tették az első fotókat. A terület gyéren lakott, nehezen megközelí­thető. Télen az igazi szibériai hideg teszi lehetetlenné a kutatást, nyáron a mocsaras vidék, és a szúnyogok keserí­tik a kutatók életét.

A szovjet-rendszer sem mutatott túlzott érdeklődést az esemény iránt, a nemzetközi kutatás ezért csak a Szovjetunió felbomlása után indulhatott meg. Német, kanadai, amerikai, és olasz tudósok vizsgálták meg több alkalommal a helyszí­nt.

A legtöbb vizsgálatot a Bolognai Egyetem kutatói végezték. Összegyűjtötték az eddig le nem fordí­tott beszámolókat és szeizmikus adatokat, talajmintákat vettek, és pontosan megmérték 60.000(!) fa dőlési szögét. Ezen adatok alapján szerették volna rekonstruálni a becsapódást.

Az elmélet legfőbb ellenérve, hogy nem találták nyomát a becsapódásnak, sem törmeléket a testből. Ezért merült fel a lehetőség, hogy egy üstökössel találkozott a bolygónk, amely sokkal lazább szerkezetű, mint egy kisbolygó, és javarészt fagyott gázokból és ví­zből áll. A Föld légkörébe lépve még a levegőben felrobbant és csak a lökéshullám érte el a felszí­nt.

Ha egy órával később..... Londont éri a csapás...

Az adatok alapján a tudósok 886 lehetséges pályát számoltak ki. Meglepő módon a kiszámí­tott pályák 80%-a kisbolygókra jellemző. A legújabb csillagászati eredmények alapján kezdenek elmosódni a határok az üstökösök és a kisbolygó között. Például az 1997-ben megvizsgált Mathilde kisbolygó is meglepően ki sűrűségű és laza szerkezetű.

A legí­géretesebb új tény a három éve felfedezett Csalko (Cheko)-tó. A 300 méter átmérőjű tavat nemrégiben fedezték fel, és a korabeli feljegyzések sehol sem emlí­tik. Elképzelhető, hogy ez a tó rejti a becsapódási krátert? Nagyon valószí­nű. A környéken található tavak – az örökké fagyott talaj miatt laposak, éles meredek peremmel. A Csalkó-tó ezzel szemben ötven méter mély, medre kúp formájú. Figyelemkeltő, hogy a tó ellipszis alakú, amely az alacsony szögű becsapódásokra jellemző. A tavat lokátorokkal is átvizsgálták, tí­zméternyi üledék alatt a többitől elütő jellegű anyagréteg húzódik. Kis szerencsével a becsapódó test anyagát is rejtheti.

2006-ban zajló Kongresszuson Vlagyimir Alekszejev összegezte több év kutatásának eredményét. A vizsgálataik alapján kizárták a termonukleáris robbanás lehetőségét (ufó- és atombomba elmélet). A helyszí­nen talált anyagok nagyfokú hasonlóságot mutatnak a Halley-üstökös anyagával, ez a tény erősí­ti az üstökös elméletet.

Azonban születnek újabb elméletek is. Egy német tudós elmélete szerint nincs szó kozmikus hatásról. Wolfgan Kundt, a Bonni egyetem asztrofizika professzora szerint egy földrengés nyomán nyolc napon keresztül földgáz és olaj tört fel óriási nyomással a mélyből. Azután egy elektromos kisülés a légkörbe ez begyújtotta és a robbanás felülről lefelé terjedve elpusztí­totta a tajgát. Az elmélet magyarázatot ad arra kérdésre, hogy a robbanás epicentrumában miért hajlanak befelé, és nem kifelé a fák.

Ennél sokkal vakmerőbb elmélettel állt elő Jurij Labvin, a 2004-os expedí­ció vezetője. Állí­tásuk szerint bizonyí­tékát találták annak, hogy idegen lények űrhajója szenvedett balesetet 1908-ban. Nyilatkozatuk szerint hatalmas fémes tömeget fedeztek fel, amelyből egy ötven kilogrammos mintát is vettek. Elmélete szerint nem csak egyszerű baleset történt, hanem az idegen lények megmentettek minket, saját űrhajójuk feláldozásával felrobbantották a Föld felé száguldó meteoritot. A több sebből vérző elméletre azonban azóta sem mutatták fel a bizonyí­tékot.

2008. június 26-28 között rendezték meg a jubileumi Tunguzka konferenciát Moszkvában. Az Orosz Tudományos Akadémia és a Lomonoszov egyetem közös rendezvényén mindenki valamilyen fontos új hí­rre várt. De semmi. A tudósok az elmúlt évek kutatásai alapján egy kisbolygó becsapódást feltételeznek. De nincs konkrét bizonyí­ték.

Azóta nem indult újabb expedí­ció. A rejtély továbbra is rejtély, mindenki azt a választ fogadja el, ami számára a legelfogadhatóbb.

forrás:/toochee/