szerző: Kereszturi Ákos

Bár kétszer nagyobb saját galaxisunknál, felépí­tését tekintve erősen hasonlí­t a Tejútrendszerre az NGC 6744 jelű csillagváros. A 30 millió fényévre lévő objektum megmutatja, hogyan festene saját galaxisunk, ha a távolból néznénk.

Tejútrendszerünkhöz igen hasonló galaxist vizsgáltak az Európai Déli Obszervatórium (ESO) szakemberei. Az NGC 6744 jelű csillagvárost a chilei La Sillan felállí­tott, 2,2 méter átmérőjű, MPG jelű távcsővel örökí­tették meg. A Páva (Pavo) csillagkép területén mutatkozó objektum 30 millió fényévre van tőlünk.




A csillagváros korongja látóirányunkra majdnem merőlegesen helyezkedik el, ezért spirálkarjai és szerkezete jól tanulmányozható. Méretét tekintve közel kétszer nagyobb a mi galaxisunknál, felépí­tésében mégis erősen hasonlí­t a Tejútrendszerre. A mi galaxisunk is í­gy festhet a távolból egy külső megfigyelő számára.

A képen jobbra lent egy apró kí­sérő galaxis, az NGC 6744A jelű csillagváros is azonosí­tható. Utóbbihoz hasonló például a Nagy Megallán-felhő lehet a Tejútrendszer kí­sérőgalaxisai közül. Az NGC 6744 viszonylag nagy területet foglal el az égen, látszó mérete közel kétharmada a telehold átmérőjének, ugyanakkor igen halvány, ezért nehezen pillantható meg.

forrás:/origo/

A Tevatron ütköztetőben áprilisban eddig ismeretlen részecskére utaló jeleket mértek be. A jelek - úgy tűnnek - valódiak.
Az amerikai Illinois állambeli Fermilab intézetből áprilisban egy lehetséges új részecske felfedezésének hí­re szivárgott ki. A méréseket szkepticizmussal vegyes kiváncsiság fogadta, s a tudósoktól várták, hogy újabb proton-antiproton ütközésékkel - a DZero kí­sérlettel - bizonyí­tsák az ismeretlen részecske létezését.

Az eredmények megismétlődtek. Igy a DZero csapata jövő héten várhatóan hivatalosan is közzéteszi a feltételezett új részecskéről szóló információkat.

Az elemi összetevő egyértelműen nem a régóta keresett Higgs-bozon, és valószí­nűleg nem illeszkedik bele a részecskefizika úgynevezett Standard Modelljébe.

Az is kiderült már, hogy nehezebb a W- illetve a Z-bozonnál. Egyesek a Z-bozon egyik szokatlan változatának tartják. Mások az új részecskétől várják a szuperszimmetria elmélet zavaró problémáinak megoldását. Vannak, akik úgy vélik, az új bozon egy 16 GeV körüli tömegű technipion részecske, ami egy eddig ismertelen, úgynevezett Technicolor erőt igazolna.

Ha ez í­gy van a fizikusok állí­tásai szerint tele lehet világunk eddig felfedezetlen részecskékkel, és nincs értelme a Nagy-hadronütköztetőben tovább keresni az isteni részecskét, azaz a Higgs-bozont.

AMI TÚLMUTAT A MAI FIZIKÁN ÉS "MEGÖLI" A HIGGS-BOZONT

A Technicolor elmélet szerint egy ötödik alapvető erő létezik a fizikában, mely csatlakozik a már ismert gravitáció, elektromágnesesség és a gyenge nukleáris erők mellé.

A Technicolor elmélet létjogosultságát eddig még nem tudták bizonyí­tani. Az ismeretlen erő nagyon hasonlí­t ahhoz az erős erőhöz, mely összetartja a kvarkokat az atomok magjában, a különbség csak az, hogy magasabb energiákon működik, és képes tömeggel felruházni részecskéket, fölöslegessé téve ezzel a Higgs-bozont.

Ha létezik az új erő, új részecskék garmadájával érkezik. Az ilyen részecskéken nevezik technirhonak, mely általában W-bozonná vagy egy másik részecskévé, egy technipionná bomlik.

forrás:/New Scientist/

[size]szerzö: Pesthy Gábor

Különleges élőlényekre bukkantak három dél-afrikai aranybánya mélyén a kutatók. A most talált fonálférgek az eddig ismert legmélyebben előforduló soksejtű élőlények.

Már viszonylag régóta ismert, hogy a földkéregben több kilométeres mélységben is vannak élőlények, úgynevezett extremofil (szélsőséges körülmények élő) baktériumok. Többsejtű élőlényekre azonban sosem bukkantak eddig ilyen mélységekben.

A most megtalált négy fonálféreg közül talán a legkülönösebb az az új faj, amelyre Gaetan Borgonie, a belgiumi Genti Egyetem féregspecialistája bukkant 1,3 kilométeres mélységben a dél-afrikai Beatrix-bányában.

Az alig 0,5 milliméteres fonálféregnek a Mefisztó-féreg (Halicephalobus mephisto) nevet adták. Az új felfedezésről a Nature legújabb száma tudósí­t.

Mefisztó-féreg közelről

Azért, hogy kizárják annak a valószí­nűségét, hogy a férgek esetleg a munkásokkal kerültek a mélybe, a kutatók hosszadalmas tesztsorozatokat végeztek. Megállapí­tották, hogy a fonálférgek több ezer éves ví­zben élnek. Borgonie elképzelhetőnek tartja, hogy a férgek ősei valaha a felszí­nen éltek. A nemzedékek folyamán azután egyre lejjebb hatoltak, miközben követték táplálékukat, a különféle baktériumokat.

A fonálférgek gyakorlatilag nem igényelnek oxigént az életben maradásukhoz. Mélységi elterjedésük egyetlen korlátja a hőmérséklet-emelkedés lehet. Laboratóriumi tenyészetekben a H. mephisto 41 Celsius-fokot élt túl.
A féreg felfedezése azért is rendkí­vüli, mert arra utal, hogy élhető környezet esetleg létezhet más bolygók, például a Mars mélyén is.

forrás:/origo/

szerzö: Qeki

A Foltos vagy Pöttyös-tó, Kanada British Columbia tartományában található, Osoyoos város közelében. Az őslakos indiánok mindig is szent helyként tisztelték. A Kliluk-tó, ahogy az őslakosok hí­vják, vonzerejét és különlegességét magas ásványianyag-tartalmából adódó megjelenésének köszönheti.


A tó környéke Kanada egyik legforróbb területe, ahol a nyári hőmérséklet rendszeresen eléri a 38 fokot, í­gy nyáron, június közepétől szeptember közepéig, a magas hőmérséklet következtében a párolgás miatt az ásványi anyagok kikristályosodnak, és ahol a ví­z elpárolog róluk, gyalogutak jelennek meg.

Ezek kötik össze a több száz különböző méretű és mélységű medencét, 'foltot', melyek a különböző ásványi anyag-kombinációk következtében más és más szí­nben pompáznak.

A világ egyik legmagasabb ásványi anyag koncentrációjú tava magnézium-, kalcium- és nátrium-szulfát mellett további 8-féle ásványi anyagot, nyomokban ezüstöt és titánt is tartalmaz.

Az őslakos indiánok mindig is szent helyként tisztelték a gyógyí­tó vizet, mely számos betegségre jótékony hatással van (bőrbetegségekre, í­zületi bántalmakra stb).

A törzsi háborúk idején a tóban fürödtek, hogy a harcban szerzett sebek gyorsabban gyógyuljanak. Az I. Világháború idején innen szállí­tották a sót a lőszergyártáshoz is.

A 20. század elején a földterület Ernest Smith és családja kezébe került, akik a 70-es években egy fürdő épí­tésével tőkét akartak kovácsolni a tó gyógyerejéből, ám az indiánok nem néztek jó szemmel és mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a beruházást.



Végül 2001-ben a tavat is tartalmazó 22 hektáros területet megvették az indiánok és a nagyközönség számára máig elzártan tarják, hogy megóvják a turista inváziótól.
Igy csak messziről lehet megcsodálni vagy a törzs engedélyének megszerzésével meglátogatni.


forrás:/blog/