Azért lehet a Mars sokkal kisebb a Földnél, mert a fiatal Jupiter a bolygó jelentős részét elragadta.

Régóta a bolygókutatás egyik legnagyobb talánya, miért olyan kicsi a Mars a Földhöz képest. Ugyanis, ha a Naprendszer belső bolygói egy időben alakultak ki, szokatlan, hogy mí­g a Vénusz és a Föld közel hasonló méretű, a Mars eltörpül mellettük.

Az amerikai Southwest Research Institute kutatói a kérdés megválaszolására szimulációkat végeztek, arra voltak kí­váncsiak, vajon a fiatal Jupiter bejuthatott-e egykor a Naphoz közeli 1,5 csillagászati egység távolságig, majd jelentős mennyiségű anyagot összegyűjtve kifelé mozdult, s áttért a jelenlegi pályájára.

Ha í­gy történt, akkor ez a folyamat mindössze pár ezer év alatt lezajlott abban az időben, amikor a Föld és a Vénusz is keletkezett. Akkoriban a Naprendszer óriása majdnem a Földig elérve erősen megritkí­thatta a Föld és Mars között sodródó „anyagmezőt”, és meglépett, í­gy a Mars alakulásánál már nem állt a bolygó rendelkezésére annyi összetevő, mint a Föld és a Vénusz esetében.

Az elmélet, mely a Grand Tack Scenario nevet kapta a Mars méretén kí­vül a külső és a belső bolygók között helyezkedő aszteroidaöv mai állapotát is megmagyarázná.

Forrás: MCSE

szerző: Molnár Tamás

képek: Adrew Annenberg

Stephen Hawking fizikus nevét sok cí­moldalon olvashattuk a múlt hét során, miután megkérdőjelezte az emberi történelem egyik legnagyobb tudósának, Sir Isaac Newtonnak egyik fontos kijelentését.

Newton, akinek nevéhez számos matematikai és természettudományos felfedezés fűződik, évszázadokkal ezelőtt figyelmeztette az emberiséget, hogy a gravitáció törvényét, amelynek felfedezése szintén az ő nevéhez fűződik, ne használják arra, hogy a világegyetemet puszta gépezetként tüntessék fel.

„A gravitáció megmagyarázza a bolygók mozgását, de nem képes megmagyarázni, hogy ki állí­totta őket pályára. Isten irányí­t mindent és tudja, mit lehet és mit nem,” jelentette ki a XVII. századi tudós.
„A napnak, bolygóknak és üstökösöknek ez a csodálatos rendszere csak egy intelligens lény értelméből és fennhatóságából eredhetett,” tette hozzá.

Hawking ezzel ellentétben azt mondja, hogy „a világegyetem képes létrehozni önmagát a semmiből” a gravitációhoz hasonló törvényeknek köszönhetően.


A spontán teremtésnek köszönhetően léteznek a dolgok a világban, ezért van világegyetem és ezért létezik az ember,” í­rja hamarosan megjelenő könyvében, melynek cí­me „A nagy terv”. „Nincs szükség Istenre, hogy szikrát adjon és beindí­tsa a világegyetemet.”

Nem meglepő, hogy Hawking kijelentései számos reakciót váltottak ki keresztény és egyéb vallási körökben.

Az Egyesült Királyságban, ahol Hawking él, Denis Alexander, a Faraday Intézet a Tudományért és Vallásért igazgatója azt nyilatkozta, hogy „Hawking pont a lényeget nem érti.”

„A tudomány csodálatosan leí­rja számunkra, a [létezés] kezdetének lehetőségeit, a teológia azonban azt mondja el, hogy mi ennek a leí­rásnak az értelme,” nyilatkozta a CNN-nek.


Jonathan Sacks főrabbi hasonlóképpen azzal vádolta Hawkingot, hogy „félremagyarázza” a törvényt és „kijelentései a tudomány és a hit számára egyaránt károsak.”

„A tudomány megmagyaráz, a vallás pedig értelmez,” í­rta a Times magazinban megjelent cikkben, amely elsőként jelentetett meg részleteket a könyvből.

„A tudomány részekre szedi a dolgokat, hogy megnézze, hogyan működnek, a vallás pedig összerakja azokat, hogy megmutassa, mit jelentenek. Ez két különböző szellemi sí­k,” tette hozzá a főrabbi.

Az Egyesült íllamokban a Miért higgyünk nevű szolgálat munkatársai szerint téves azt állí­tani, hogy nincs szükség Istenre olyan fizikai törvények létezése miatt, mint a gravitáció, hiszen a fizika törvényei mellett is szükség van valamire, ami a világegyetem felett áll, hogy létrehozza azt.

Hugh Ross, a szervezet elnöke és alapí­tója szerint „alapvető tévedés” van Hawking kijelentésében.

„A Hawking kijelentésben rejlő alapvető tévedés, hogy szerinte Isten nem egy személyes lény, ugyanakkor maga az ember nagyon is személyes,” mondta a szolgálat pénteki podcast-jében.

„Van elménk, van lelkünk. Szerinted származhat mindez, eredhet-e az emberi személyiség, vagy akár a magasabb rendű állatok személyisége egy teljesen személytelen, lélek nélküli fizikai törvénytől? Hogyan hozhat létre egy alacsonyabb rendű dolog valamit, ami nála magasabb rendű?”

A szolgálat munkatársai abban egyetértenek Hawkinggal, hogy Isten olyan, mint a „Legnagyobb Matematikus”, de szerintük Isten több ennél.

Továbbá szerintük a fizika törvényei a természetben „azt tükrözik, milyen odafigyeléssel törődik Isten a világgal.”

forrás:/facebook/

szerzö: Kereszturi íkos

Emelkedik és süllyed az izzó anyag a mágneses erővonalak mentén a napfoltok külső, gyűrű alakú részében, állapí­tották meg kutatók. A nagy sebességgel áramló gáztömegek hozzájárulnak a Nap belsejéből kifelé mutató energiaszállí­táshoz.

Egy napfolt és a Föld méretaránya (The Royal Swedish Academy of Sciences, Vasco M.J. Henriques)

Hatalmas forró gáztömegek emelkednek és süllyednek egymás közelében, miközben mágneses erővonalak mentén szuperszonikus sebességgel mozognak. í“ránként 10 vagy 15 ezer kilométert is megtesznek, tehát a Föld átmérőjével megegyező távolságot haladnak. Egy minden korábbinál részletesebb megfigyelés révén első alkalommal sikerült függőleges hőáramlást kimutatni a napfoltokban.

Közel száz éve ismert, hogy a napfoltok külső gyűrű alakú, penumbra nevű részén gyors gázáramlás zajlik, azonban ennek mibenléte és pontos jellemzői eddig ismeretlenek voltak. Az Evershed-áramlás nevű jelenséget az 1900-as évek elején fedezték fel, aminek keretében a penumbrában közel horizontális irányú anyagmozgás mutatkozik. A nagyfelbontású felvételeken a területen bonyolult szálas szerkezet jelenik meg, feltehetőleg az áramlás miatt. Emellett a modellek arra is utaltak, hogy a területen nemcsak ví­zszintes áramlás lehet.

A kutatók a svéd 1 méter átmérőjű naptávcsővel 2010. május 23-án készült részletes megfigyelések alapján rekonstruálták a napfoltokban fellépő mozgást. A penumbra területén 3-4 kilométer/másodperc sebességű áramlást azonosí­tottak, amiben közel 1 kilométer/másodperc nagyságú függőleges komponens is megjelenik. Utóbbi a konvektí­v áramlást képviseli, amelyet a napfoltokon kí­vül már régóta ismernek csillagunk felszí­nén. A konvekció során a melegebb és kisebb sűrűségű anyagbuborékok emelkednek, mí­g a hidegebbek és sűrűbbek süllyednek.




A most vizsgált napfoltoknál a lefelé irányuló gázmozgás főként a sötét területeken, a kifelé mutató mozgással együtt figyelhető meg. Az itt haladó anyag útvonala a helyi ví­zszintessel kis szöget, közel 10 fokot zár be. Minderre főleg a penumbra belső részén kerül sor. Eközben a fényesebbnek mutatkozó szálaknál feláramlás jellemző, az előzőnél meredekebb szögben. A függőleges áramlások általában 1 kilométer/másodperc sebességűek lehetnek, mí­g oldalirányban ennél gyorsabban is haladhat az anyag. A kutatók eredményeiket a Science június 2-i számában publikálták.


Egy napfolt részletei a svéd naptávcső felvételén: a belső, sötét rész az umbra, a körülötte lévő szálas szerkezetű gyűrű a penumbra. (The Royal Swedish Academy of Sciences, Vasco M.J. Henriques)

A fenti megfigyelések alapján igen összetett mozgás zajlik a napfoltok külső tartományában, ahol a fel- és leáramlások akár egymáshoz közel is megjelenhetnek. Valószí­nűleg a mágneses erővonalak vezetik csövekhez hasonlóan kötött pályán a töltött anyagot, és tartják fent az eltérő irányú mozgást.

forrás:/origo/

szerző: Omae
fordí­totta: Crafty

Sokak szerint Oroszország történelmi és szellemi fővárosa Szentpétervár (korábban Leningrád, melyet a második világháború keményen próbára tett), becenevén az "í‰szaki Velence", a világ egyik legszebb városa.

A Néva folyó partjain található, az í‰szaki Sarkkör közelében, ahol a hí­res fehér éjszakák különleges hatást kapnak, mintegy ajándékot a Nap-tól, amely nyáron soha nem hagyja el az eget, csak nagyon rövid időre. A hosszúra elnyúló naplementék sejtelmes szürkületében, Nagy Péter városa a titokzatosság nagyszerüségében jelenik meg. Az épületek magas kőfalaira mintha csak a cárok árnyékai kúszva emelkednének, a Néva folyó csobogása pedig, mintha a cárnők suttogását hozná a múltból. A paloták, katedrálisok és kastélyok pazar, csillogó homlokzatai mögött bújnak meg az orosz történelem leg kifűrkészhetetlenebb rejtélyei: a “Szent Péter és Pál" erődí­tmény, a "Szent Mihály" kastély, a "Bronz lovas" szobra... Ezek az épí­tészeti remekművek turisták millióit vonzzák ide a világ minden tájáról. Köréjük rengeteg mí­toszt és legendát szőttek az évek során.

Ezek közé az épületek közé tartozik a Griff Torony is, amely nem éppen egy zarándokhely. Még a turisztikai térképeken sincs bejelölve, de a városban mindenki beszél róla, igaz, inkább csak suttogva, mintha ezt a titkot nem szeretnék bárkivel megosztani.
A torony, jó messze, elrejtve a beavatatlan bámészkodók pillantásai elől, a Vasilevski-szigeten található, a gyógyszerészek tömbházának udvarában. Egy ideje, a hozzáférés ehhez a titokzatos hengeres épülethez egy lánccal bereteszelt vaskerí­téssel el van zárva, csak az ottlakóknak engedélyezett a bejárás.


Mihail Persanov 34 éves, képzőművész és egyetemi előadó a Szentpétervári íllami Egyetemen. 1995-ben alkalma volt megismerkedni Alexei Kostroma -val, az "Itt és Ott" müvészcsoport alapí­tójával, akivel részt vett egy nagyszabású restaurálási projekt keretében több orosz műemlék-épület helyreállí­tásán, ezek között a Griff Torony-én is. Nem véletlenül, pontosan innen ered az az erős szenvedély Szentpétervár rejtélyei iránt, amely őt hatalmába kerí­tette. Azóta kikutatta az ősi várost kí­vűlről is belülről is, összegyűjtött minden városi legendát és a legkülönösebb helyekről térképeket szerkesztett.

"Ez a legmegfelelőbb ember arra, hogy behatoljunk a rejtélyes torony titkaiba”, mondtam, hogy bátorí­tsam magam, mí­g felfelé mentem az Egyetem lépcsőjén. Amint benyitottam hozzá, egy fura kinézetű férfival találtam magam szemtől-szembe. Olyannak tűnt, mintha az észak-oroszországi fajták, a mandulaszemű mongolok és a kékszemű szőke szlávok szeleburdi fajtakeveredési játékának eredményéne lenne.

Mikor megtudta a látogatásom okát, látszólag vad tekintete, felragyogott, és gondolkodás nélkül, kész volt azonnal megkezdeni az "expedí­ciót ". Azt mondta, hogy szerelmes ebbe a városba, ami "ablak Nyugat felé", ahogy nevezte a nagy orosz költő, Alexander Puskin, és teljesen lenyűgözőek a titkok, amelyek övezik.
A következő napon, dél körül, átmentem a Néva folyó másik oldalára a Vasilevski szigetre. Mihail teljesen átszelleműlt: szenvedélyesen és lelkendezve mesélte, amit tudott a Griff Torony -ról és a kerület beli gyógyszerészekről.


A történet a tizennyolcadik században, Nagy Péter uralkodása alatt kezdődik, amikor a cár Oroszországba hozatta a Nyugat legfényesebb gondolkodóit, azzal az elhatározással, hogy gyökerestől, alapjaiban megváltoztaja a Keleti Birodalmat. Az ő meghí­vására Szenpétervárra jöttek mindenféle szakterület hí­res tudósai: épí­tészek, épí­tők, fizikusok, orvosok, Hollandiából, Németországból, Angliából. így aztán, a Vasilevski sziget központjában, sok német vegyész gyűlt össze és létrehozták a saját kerületüket.
Itt épí­tette fel egy brandenburgi báró, Wilhelm Pel, a város első gyógyszertárát, a "Pel és Fiai"-t és ez hamarosan az egyetlen gyógyszer-szolgáltatója lett a cári udvarnak. A gyógyszertár alagsorában volt a laboratórium, ahol az abban a korban legfúrcsábbnak számí­tó vegyianyagokat dolgozták fel. Az épület mögött, az udvarban, téglából épí­tettek egy tornyot, amely lehetővé tette a földalatti laboratóriumban keletkezett szennyező gázok eltávolí­tását.

Fokozatosan, az emberek között furcsa szóbeszéd kezdett elterjedni a földalatti teremről és a toronyról, ami közvetlenül a földből emelkedik, se az ajtaja ablaka.

Az orosz muzsikok babonás fejébe nem fértek bele az új, nyugatról hozott tudományos eszmék. Számukra minden ilyen foglalatosság, amelyet nyugaton már régóta megszoktak, egy-egy összeesküvésnek számí­tott, mitöbb, a gonosz cselszövése volt és az ő mesterkedésének a jelképe.



Több mint egy évszázad múlva, 1850-ben, az egész vállalkozást a német báró-család utolsó képviselője, Alexander Pel örökölte, akit a legkülöncebbnek tartottak mindőjük közül. Azt mondják, hogy ő, az egyszerű gyógyszer-laboratórí­mot alkimista laboratóriummá alakí­totta át és, hogy a legképzettebb varázslókat gyűjtötte itt össze, a földalatti helységekben pedig, a fémeket arannyá és ezüstté váloztatta, csodálatos öngyógyí­tó italokat kotyvasztott, és megnevezhetetlen mesterséges lényeket keltett életre.
A legenda szerint ő feltalálta a boldogság kódját és a képletét is, amelyet ha helyesen mondanak ki, még a lélek legeltikoltabb vágyai is teljesülnek.

A mágikus kód számai be vannak vésve az épület minden egyes téglájába, anagrammákba rejtve, hogy csak a beavatottak tudhassák megfejteni azokat. Azt hiszik, hogy a német alkimista úgy vélte, hogy az emberiség még nincs fekészűlve egy ilyen mesés ajándékra és azért, hogy érintetlenül hagyják, őrzésére létrehozott néhány fantasztikus lényt, sas-fejjel, sas-szárnyakkal és oroszlán testtel: a griff -eket.
A görög mitológiában, ezek a lények voltak az északi tartományok (Hyperborean-ok tarománya ) aranyának az őrei, szuperemberek, akik boldogságban és a bölcsességben éltek, és mágikus erővel bí­rtak. Dr. Pel szárnyas szörnyei éjszaka az égből őrizték a "számok toronyát", amelybe a német elrejtette a boldogság titkát.

Azóta a szentpétervári gyógyszerészek negyede különleges hí­rnévre tett szert. Azt mondják, hogy minden ember, aki a gyógyszertár közelébe költözött, és í­gy a toronyhoz is közel, zseniális sors részesévé vált. Az ő élete egyik napról a másikra megváltozott. Néhányan közülük hí­resek lettek, mások rendkí­vűl meggazdagodtak és voltak akik csodálatosan meggyógyúltak.


Mihail Persanov ritkitotta a lépést, és lejebb vette hangja erejét. A "Pel és Fiai” gyógyszertár utcájába érkeztünk. Jobbra fordultunk az épület mellett, majd balra egy gangon át, és újra jobbra. Ha Mihail nem lett volna velem, soha nem találtam volna meg. í‰pületek álcázzák, a torony kimondottan úgy épült, hogy a minél nehezebb legyen az arra irányuló kí­sérletet, hogy felfedezzék.

A fiatal tanár, mintha transzban lett volna, nagy lépésekkel, gyorsan ment, és maga elé kinyújtott kézzel megérintette a régi épület falait, mintha sí­mogatta, ví­gasztalta volna őket. Egy ajtó í­ve alatt hí­rtelen megállt. Körűlnézett, eleinte zavartan, de nagyon hamar pontosan tájékozódott, minthacsak egy belső erőforrása aktiválódott volna. Előttünk, mint már korábban figyelmeztetett, egy áthatolhatatlan kerí­tés van, egy nagy, nehéz lakattal.

Megjegyzések nélkül, azt mondta határozottan Misa: "Maradj közel hozzám, fogd meg a karomat, és főleg ne tegyél fel semmi kérdést." Aztán, mennydörgő hangján, kiabálni kezdett, és kocogtatta a vaskorlátot.

Nem sok idő telt el, és a folyosó végén feltűnt egy görnyedt öregember, mintha egy barlangból bújt volna elő. A feje tetején egy nagy kucsma volt, és alig bí­rt csoszogni nehéz csizmájában. Megtorpant a kerí­tés előtt, és zavaros, ködös és kifejezéstelen tekintettel nézett felénk. Misa azt mondta neki, hogy nemrég nősültünk meg és szeretnénk látni a tornyot, hátha nekünk is szerencsénk lesz, hátha jobb lesz a sorsunk.
Az öreg unottan csettintgetett és elmenni készült. Akkor Misa kivett a hátizsákjából egy nagy üveg vodkát és szó nélkül odanyújtotta neki. Az öreg szemei mohón az üvegre tapadtak, még a lélegzete is elakadt, kezét átcsúsztatta a rácson, és kikapta az üveget. Az üveg vodka azonnal eltűnt a hatalmas régi suba alatt. í‰s mintegy varázsütésre a zsémbes öregember átváltozott egy szimpatikus és vicces apókává. Könnyű mozodulatokkal kinyitotta a lakatot, és ünnepélyesen betessékelt minket. Púpos háta felegyenesedett és fűrgén elindult előttünk.


A Pel és Fiai gyógyszerészet belső udvarán láttam egy vörös téglából épí­tett toronyot, amely mintegy 15 méter magas és körülbelül 3 vastag. Túl ezeken a részleteken, a legfontosabb tulajdonsága, a fő szempont, a "számtani" kinézete. Szokatlan, fehér számokkal van beborí­tva. Minden téglájára fehér festékkel egy-egy számot festettek 0 és 9 között. Most ez csak egy része a toronynak, mert a felső részét az ostrom alatt lebontották, magassága miatt tájékozódó potként szolgálhatott volna az ellenséges pilótáknak. Az emberek sokféleképpen nevezik: "Digitális Torony" -nak, "Tower Griffin" -nek, "Lonely Tower"- nek (Magányos Torony -nak), "Optimist Dr. Pehl" -nek.

Azt mondják, hogy ezek a számok tikokzatos módon rendszeresen előjönnek és eltűnnek. Talán csak azok lennének képesek megfejteni ezt az rejtelmes kódot, akik mélyen ismerik a számmisztika titkait.

Az öreg egy igazán fontos útmutatót kezdett el mesélni: a torony "valódi történetét".

A legenda szerint a történelem folyamán, minden ember élete, aki erre a környékre költözött, gyökeresen megvátozott. Igy, "1893-ban, ebbe a házba, a Nezorov nővérektől bérelt szobába beköltözött egy Vlagyimir Uljanov nevű fiatal diák. Ugyancsak itt, ő egy diák-összejövetelt is szervezett, ahol egy lenyűgöző beszédet tartott a marxizmusról és a forradalmi propaganda előnyeirol. Azt, hogy hogyan épí­tette politikai karrierjét ez a karizmatikus elvtárs, mindenki tudja. Arra az esetre, ha valaki nem értené, ez volt ,,Lenin elvtárs. "

A történetek folynak tovább. "Azt mondják, hogy 1900-ban, egy másik szegény diák, Michael Kolciakov, beleszeretett egy gazdag földesúr fiatal lányába, aki a torony közelében lakott. Ő ugyanabban a tömbházban kivett egy szobát albérletbe, és minden eszközzel, megpróbálta meghódí­tani a lányt. De az fiatalember túlságosan szegény volt, a gyönyörű fiatal hölgy pedig túl büszke, í­gy aztán elutasí­totta az egyetemistát. Egy idő után, a lány megtudta, hogy a "diákocska" hirtelen meggazdagodott. Gyorsan í­rt neki egy levelet, amelyben azt állí­totta, hogy ő mindig is szerette, de szülei megtí­ltották neki. Már túl késő volt, Mihail Kolciakovnak már egy másik nő volt "a szí­ve hölgye”, a váratlanul kapott vagyont pedig egy teljesen ismeretlen rokonától örökölte."

A torony meséi között van egy kisfiú története is, aki "az 50-es években árván maradt és menedékül befészkelte magát a torony közelében lévő tömbház lépcsője alá . Az anyja szűlés közben halt meg, az apja pedig egy vasúti balesetben. Egy hideg őszi este, Petya a koldulás után visszatért a lépcsőházba. De itt egy kevésbé elnéző lakóval találkozott, aki elkergette őt és a milí­ciával fenyegetőzött. A szerencsétlen Petya , fagyos kis kezében egy kicsi darab kenyérsarkot szorongatva, leűlt a torony alá, a fal mellé. Becsukta szemeit és elképzelte, hogy ő már nem is egy árva gyermek, hogy szerető szülei vannak, saját szobája és, hogy iskolába jár. í‰s azon az éjszakán, égő vágya beteljesült. Egy gazdag úriember talált rá a járda szélén, ahol szinte megfagyott. Karjába vette és hazavitte őt a saját otthonába. Neki és a feleségének nem volt gyermeke, í­gy örökbefogadták a kisfiút." í‰s í­me, véletlenűl vagy nem, minden, amit Petya a torony mellett kí­vánt, beteljesűlt azon az éjszakán.

Fűtötte a vodka, az öreg egyre hangosbban beszélt és rekedt hangja magára hí­vta a tömbház lakóinak figyelmét.

Az egyik lakás ablakában, egy ideje egy nő állt és hallgatta a történeteket. Hirtelen lekiabált, és felhí­vott minket egy teára. Meglepődtünk a meghí­vástól, de felmentünk a lépcsőn. Elmesélte nekünk, hogy nemrég látta Mihailt, amikor részt vett a torony restaurálásán és mert észrevette, hogy még mindig foglalkoztatja a rejtély, ami körülveszi a környéket, elhatározta, hogy megosztja vele saját tapasztalatát.

Van egy 5 éves kisfia, aki egy ideje elkezdett valami furcsa rajzokat csinálni. Megmutatta nekünk mindet. Ezek griffeket ábrázoltak. Megkérdezte a fiától, hogy hol látta ezeket a szárnyas lényeket, és a választól megréműlt. A kisfiú minden éjszaka látta, ahogy betükröződnek a szemközti lakás ablakába. í“rákat állt némán, elragadtatva, az ablak előtt. Aztán az aggódó szülők elvitték a gyereket az orvoshoz, de minden vizsgálat eredménye jó volt. A fiú teljesen egészséges.

Az asszony elmondta, hogy más szomszédok is félelemmel mesélték, hogy éjszakánként a tömbház fölött valami óriás-madarak keringenek. Michael igyekezett őt megnyugtatni, biztosí­tva arról, hogy ez csak egy legenda, és valószí­nűleg a fiának élénk a képzelete.

Ereszkedtünk csendben, mindenki a gondolataiba mélyedt. Az öreg eltűnt. Közeledtünk a toronyhoz és megbabonázva a történettől, kigongondoltunk egy-egy kí­vánságot ...



A legenda mindig legenda marad és a torony rejtélye, valószí­nűleg soha nem lesz megfejtve. Egy dolog biztos: az udvarban taláható Griffek Tornyához, a Tower of Gryphishez, a Számok Tornyához vagy a Magányos Optimistához, sok ember jön még el, bizalommal és reménységgel. Itt újjáéled a remény és az élet is szebbnek tűnik. Azt mondják, hogy csakis itt, a legdédelgetetteb álmok is valóra válnak, és az ember megmenekűl a magánytól, a betegségektől és a bajoktól. í‰s akinek van elég türelme, az Szentpétervár egyik legsötétebb éjszakáján, talán látni fogja, hogyan forognak körbe-körbe a torony körűl a griffek, Pel doktor hűséges testőrei.

forrás:/blogspot.com/